Csak a felnőtt, dolgozó embereknek vannak elakadásaik? Csak ők jogosultak arra, hogy válaszút előtt állva mérlegeljenek, zavarodottnak, tehetetlennek, túlterheltnek érezzék magukat? Kétségbeesettek, útvesztettek csak ők lehetnek? Nem.

Neked volt már mentorod? Nekem többen is, bár akkoriban nem tudtam, hogy ők az én mentoraim. Egyszerűen nem használtam, nem használtuk akkoriban ezt a szót – viszont ma már igen. Sőt, sokszor keverednek is a következő fogalmak: tanácsadó, coach, mentor…

Ez a poszt azért született, mert az ítéleteink témája kimeríthetetlen és azért, mert ha segít a rajtakapáson, akkor már megérte megosztani a gondolataimat.

Annak, aki manapság önismerettel vagy személyiség fejlesztéssel szeretne foglalkozni, nagy eséllyel ismerős lehet ez az elsőre rejtélyesen hangzó szó, vagyis a Mindfulness. Amit takar azonban, ugyanannyira kézenfekvő és hétköznapi, mint amennyire titokzatos.

Mit keresett a Coach52 a Szigeten? Először mi magunk sem voltunk biztosak benne. Van ott helyünk? Kíváncsi lesz ránk bárki is az óriási forgatagban? Invitálni fog valakit, amit adnánk?

„Az ember sosem szabadul meg a démonaitól. Megtanulhat velük szembenézni. Megtanulhat velük együtt élni…” / ismeretlen /

Lassítás, relaxáció, autogén tréning, jóga, mindfulness, meditáció… az internet tele van vezetett relaxációkkal és meditációkkal, a média pedig naponta hoz le anyagokat a lassítás fontosságáról. Ugyan már, mi értelme ennek?

Napi szinten kerülök olyan helyzetbe, amikor nagyon el szeretnék valamit érni. Szeretnék tisztázni egy szituációt, amelyben kevésbé érzem magam komfortosan.

Érzés, érzés, érzés… de vajon tudom mit érzel? Vagy tudom egyáltalán mit érzek én?

Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Hetente előfordul, hogy kicsúsznak ezek a mondatok a szátokon, ha nem is véresen komolyan, de viccből mindenképp.