Hosszas gondolkodás után (3 év ide- oda mászkálás, utazás és kétlakiság) úgy döntöttem kiköltözöm a Dominikai Köztársaságba. Mint minden nagyobb változás az életben ez is lehetett volna stressz, de már annyira megszoktam, hogy itt is vagyok és Magyarországon is, hogy nem ez okozta a legnagyobb problémát.
Sőt! Talán ez a legkevesebbet. Az elmúlt években csak 1-1 hónapot töltöttem otthon. Idén nyáron hazarepültem 3 hónapra. Itt kezdődött az a folyamat, melyet úgy neveztem el látens stressz. Szándékosan nem néztem Tv- t, nem hallgattam rádiót. Igyekeztem magam lekötni a családommal, a barátaimmal, munkával, rengeteg edzéssel. Mégis mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam mindig. Olykor a 8-10 órás alvás sem segített. A pikkelysömöröm tombolt, a mosoly az arcomon nem mindig volt őszinte. Mert belül valami nyomott.
Nyomott, hogy akaratlanul is végighalgattam a szűkebb és tágabb környezetem. Nyomott, hogy bekúsztak a tudatalatti gondolataimba azok a félelmek, melyek a jövőre vonatkoznak. Nyomott, hogy sokan arról beszéltek mi miért nem jó, de változtatni vagy nem tudtak vagy nem akartak rajta. Iszonyú energiába telt kiválogatni mi az én gondolatom és érzésem és mi az, ami másoktól származik. Vajon én is ezt gondolom? Én is ezt érzem?
Szinte elvesztettem a jelennel való kapcsolatom vagy sokat kellett dolgoznom rajta nap, mint nap, hogy meglegyen. Egy hónapja megérkeztem hát. Nem, nem olcsóbb az élet. Nem, nem élsz jobban. Nem, nincs kolbászból a kerítés. Mégis: talán többet dolgzom, mint valahol és nem vagyok fáradt. Elmúlt a pikkelysömöröm. Kisimult az arcom. Élettel teli lett a bőröm. Megérkeztem a jelenbe.
Persze, itt sem lehet minden nap jobb lábbal kelni, mégis egy pár perc rendbehozni a gondolataim és az itt és mustban lenni. Szépen lassan rájöttem, hogy egyfajta látens stressz kúszott be az életembe az elmúlt pár hónapban. Amit ugyan kezeltem, de végtelenül elfáradtam. Így most létezővé teszem ezt a fogalmat, mert szeretném, ha mindenki odafigyelne erre. Na jó, ha nem is mindenki, de azok, akik ugyanezt érzik vagy gondolják. Vagy felismerik. Vagy próbálnak változtatni.
Figyeljetek magatokra!