Lassítok, amikor alszom – mondhatnád. Mégis, lehet, hogy minél több szemszögből érdemes megvizsgálnod ezt a kérdést. Te szereted, amikor hirtelen felindulásból válaszolsz valakinek, emiatt kellemetlen helyzetbe kerülsz, és később megbánod? Vagy amikor a számítógép előtt ebédelsz, és mégsem elég hosszú a nap, hogy mindennel elkészülj, amit terveztél? Vagy amikor nem tudsz elaludni, mert versenyeznek a gondolataid, reggel pedig kimerülten ébredsz? Ezekre a kérdésekre a legtöbben nemmel válaszolunk. De mit lehetne tenni?
Ha úgy érzed, hogy túl sok a tevékenység a napjaidban, netán túl sokat agyalsz, vagy folyamatosan aggódsz, ha túl kevés az időd, állandóan fáradt vagy, vagy esetleg hajlamos vagy elveszteni a fejed, amit később megbánsz, akkor több mint valószínű, hogy érdemes tudatosan lassítanod.
Á, nekem erre nincs időm – válaszolhatod. Meglepő lehet, de léteznek olyan hatásos, 5-10 perces gyakorlatok, amelyeket mindannyian bele tudunk csempészni a mindennapokba. A mindennapok alatt érthetjük azt is, amikor a dugóban ülünk, vagy a postán várakozunk, esetleg a Facebookon görgetjük a hírfolyamot.
Egy kis tudomány
Mielőtt adunk néhány tippet a lassításra, térjünk meg vissza arra, mit okoz a folyamatos pörgés bennünk. Az aktivitás miatt a szimpatikus idegrendszeri működésünk sokkal nagyobb szerepet kap, mint a paraszimpatikus. Hogy érthetőbb legyen: amikor stresszhatással kerülünk szembe, a szimpatikus idegrendszer működésbe lép és mozgósítja a szervezet tartalékait. Az ősember esetében ez a stresszhatás a kardfogú tigris támadása lehetett, ma pedig például az, amikor hirtelen fékezésre készülünk, mert átfut előttünk egy gyalogos, de az is, amikor a munkahelyünkről rohanva távozunk, hogy odaérjünk időben az óvodába a gyerekünkért. A szervezet ilyenkor a „támadj, vagy menekülj” üzemmódba kerül: gyorsul a légzésünk, nő a vérnyomásunk és a pulzusunk, izzadni kezdünk, megfeszülnek az izmaink.
Ez persze nem minden helyzetben hátrányos, csak akkor, ha állandóan és túlnyomórészt ebben az állapotban tartózkodunk – ami eléggé jellemző manapság. Eleinte szinte fel sem tűnnek a következmények, de hosszú távon olyan így élni, mintha egy autó motorját folyamatosan pörgetnénk. Végül rendszerint „elromlunk” valamilyen módon: állandósul a kimerültség, fáj a fejünk, keringési-, vagy emésztési zavaraink alakulnak ki, az izomfeszülések fájdalmakhoz vezetnek. Itt fáj, ott fáj, itt nyikorog, ott zúg… akarjuk ezt?
Ha nem, akkor a válasz a lassítás lehet. Ez testileg azzal jár, hogy a mozgásért felelős vázizomzat ellazul, a légzés és a pulzus lassabbá válik, a vérnyomás csökken, a vér inkább a belső szervek felé áramlik, így, ha étkezés után vagyunk, az emésztés kerül előtérbe. A lassítás hasznos velejárója, hogy megnyugszunk, és jobban tudunk a környezetünkre figyelni.
Eszközök, tippek, trükkök
Milyen módszerek vannak a lassításra? Az egyik legegyszerűbb eszköz, ami mindig kéznél van, a légzés. Amikor feszültek vagyunk, gyakran sóhajtunk és megkönnyebbülünk. Ha meglepődünk, elakad a lélegzetünk. Bár ezek automatikus reakciók, a dolog fordítva is működik: ha megtanuljuk tudatosan irányítani a légzésünket, meg tudjuk változtatni az idegállapotunkat. Ha tehát megfigyeljük, hogyan érinti a be- és kiáramló levegő az orrnyílásokat, az máris segíthet. Egy másik lehetőség, hogy óvatosan nyújtjuk a be- és főleg a kilégzést, úgy, hogy a légzés kellemes maradjon (a belégzés a szimpatikus, a kilégzés a paraszimpatikus idegrendszeri tónust erősíti).
A mozgás is jó hatással lehet. Vannak olyan, akár az irodai székünkben ülve is elvégezhető gyakorlatok, amelyekkel kicsit megnyújtóztatjuk magunkat, teret csinálhatunk a mellkasunkban, átmozgathatjuk a vállat és a nyakat. Ha hetente néhányszor beiktatunk a napba bármilyen sportot, amit szeretünk, legyen az tempós séta, futás, kerékpározás, crossfit, pilates, vagy akár tánc, az még hatásosabb.
A felfrissülést segíti az is, ha megtanuljuk tudatosan ellazítani az izmainkat: ezt kezdhetjük a homlokkal, a szem és száj környéki izmokkal, az állkapoccsal, amelyeket öntudatlanul bár, de gyakran szinte folyamatosan összehúzva tartunk. Egy-két perces tudatos lazítás is meglepően kellemes és pihentető. Ha több időt szánunk a lazításra, megtanulhatunk valamilyen egész testet ellazító gyakorlatot, mint az autogén tréninget, a jógában alkalmazott relaxációt, vagy a mindfulness testpásztázását – ezek mind hasonló alapelven működnek.
Az ezekhez hasonló gyakorlatok viszont nem helyettesítik az elegendő alvást, ami szintén a lassítás része lehet, hiszen kipihenten sokkal hatékonyabban tudunk koncentrálni és dolgozni. Az persze egyéni, kinek, mennyire van szüksége.
Azt is megtehetjük, hogy elkezdjük közelebbről figyelni egy mindennapi tevékenységünket. Ez lehet akár a fogmosás, vagy az étkezés. Ha sorba vesszük, melyik érzésszervünk milyen érzeteket közvetít, sokkal intenzívebb élményhez jutunk, mint amikor a napi rutin részeként csak „ledaráljuk” ezeket.
Miközben figyelünk magunkra egy tevékenység, relaxáció, légzés, vagy mozgás közben, egyre jobban észrevesszük, mi történik bennünk, mit gondolunk, vagy hogyan érezzük magunkat. Megtehetjük, hogy kialakítunk egy pár perces rutint a lassításra: például, a légzésünkre hangolódunk. Ha ezt begyakoroljuk, akkor hamarosan eljuthatunk oda, hogy „élesben”, hirtelen válaszreakciók helyett is meg tudunk állni egy pillanatra, és miközben figyeljük a légzésünket, néhány másodpercig mérlegeljük, mi legyen a következő lépés.
Egy-egy ilyen gyakorlatot nem is olyan nehéz tesztelni, és ha működik, az új szokást akár már hetek alatt be tudunk építeni, hiszen nem az a célunk, hogy mindet egyszerre kezdjük el és teszteljük. Hanem az, hogy megkeressük azt, amelyik a legegyszerűbben működhet a mindennapokban. Ha pedig mégis abbahagynánk a gyakorlást idő közben, akkor érdemes feltenni magunknak újra az első bekezdés kérdéseit…