A Mindfulness ugyanis nem más, mint az állandóan és eredendően bennünk lévő éberség felismerése és megtapasztalása. A mindannyiunkban jelenlévő éberség felfedezése nem azért okozhat nehézséget, mert nem könnyű hozzáférni, vagy mert mesterségesen kell bekapcsolnunk. Pont ellenkezőleg, a nehézség abban rejlik, hogy annyira ott van az orrunk előtt, hogy észre sem vesszük létezését. Éberségünk, ez a tapasztalatainkat megtapasztaló alapvető tudatosság túlmutat gondolatainkon, ítéleteinken, sőt még érzéseinken is. Az itt következő pár sor bemutatja a Mindfullness néhány kiindulási pontját, és egy nagyon hasznos alapgyakorlatot is.
Ott lenni
Mindennapjaink eseményei olyannyira lekötik energiáinkat, hogy gyakran elfelejtkezünk „ott lenni”, megélni a jelen történéseit, az adott szituációban. A Mindfulness gyakorlatai ennek az „ott levésnek”, jelenlétnek a tudatosításában, megélésében segítenek. Gyakran hasonlítják a meditációhoz, vagy az autogén tréningekhez, és valóban sok az átfedés, azonban, a Mindfulness nagy előnye, hogy bárhol, bármikor, egyedül, vagy emberek között, akár a villamoson, vagy a munkahelyünkön is gyakorolhatjuk. A Mindfulness-el való foglalkozás már a kezdetektől, vagyis az úgynevezett bepillantó gyakorlatoktól tanulságos folyamat.
Először is felhívja figyelmünket arra, hogy gondolati letapadások, a saját gondolatainkkal való végletes azonosulás káros, ám nem szükségszerű folyamat. Az állandó ragaszkodás, mindennapi életünk látható, kézzelfogható támpontjaiba való kapaszkodás, magunk összehasonlítása másokkal, a különböző mesterséges mércék ráerőszakolása saját magunkra és embertársainkra, és az ezekből keletkező elégedetlenség mind abból fakadnak, hogy azonosítjuk magunkat gondolatainkkal.
Állandó probléma megoldó üzemmódban vagyunk, próbálunk változtatni környezetünkön, viselkedésünkön, személyiségünkön, keresve azt a szabadságot, amely valójában minden pillanatban birtokunkban van. Mivel gondolataink a problémamegoldásra fókuszálnak, így nem csak a gondolatainkkal, de problémáinkkal is azonosulunk, holott ezek a problémák nagy eséllyel nem is sajátjaink. Ebből a negatív állapotból keresgélünk, és ahogy tanítónk, Szalai Balázs megfogalmazta, olyanná válunk mint az ember, aki a szemüvegét kereste, holott az végig a fején volt.
No Problem
A Mindfulness egyik első gyakorlata és egyben nagy „aha” élménye, amikor feltesszük magunknak a kérdést: „Mi van itt és most jelen, ha nincs semmi, amit meg kéne oldani?” Környezetünk zajait, történéseit semleges módon elfogadva, azokat nem minősítve, beazonosítva, mintegy magunkon átengedve tegyük fel magunknak ezt a kérdést újra és újra. Ha mélyen magunkba nézünk és megválaszoljuk, megértjük, hogy ez a gyakorlat nem véletlenül kapta a „No Problem” nevet.
A gyakorlat lényege természetesen nem feladataink, „problémáink” semmibe vétele, sem pedig a kötelezettségeink alól való kibúvás, hanem annak a lehetőségnek a felismerése, hogy nem minden probléma, amit annak látunk. Ez a fajta szemléletváltás nagyban megkönnyítheti a hétköznapi kihívások kezelését, segíthet az embernek abban, hogy könnyebben vegye az akadályokat.
A felismerés, hogy nincs mindenhol probléma, csak az első állomás annak számára, aki a Mindfulness útjára lép. Következő cikkünkben a Szerető Kedvesség névre hallgató gyakorlatot fogjuk bemutatni. Addig is, no problem!