Szeretnék valakinek visszajelzést adni a viselkedéséről, amely számomra bántó. Szeretnék kritikát megfogalmazni, anélkül, hogy azzal megbántsam a másikat. Szeretnék elintézni valami számomra fontos dolgot. Egyszerűen szeretném elmondani az álláspontom, a pozícióm. Néha csak szeretném elmondani az érzéseimet, szükségleteimet.
Mindannyian kerülünk ilyen helyzetbe, igaz? Ugyan már persze, minden nap. Hányszor készültél átmenni a szomszédhoz, hogy ne vasárnap reggel porszívózzon? Hány alkalommal indultál neki, hogy a lakógyűlésen felszólalj, hogy nem férsz a parkolóhelyedre, mert a többi lakó úgy áll be, hogy nem marad helyed? Mikor volt legutoljára, hogy be akartál menni a főnöködhöz, hogy szerinted mérhetően többet dolgozol, mint a munkatársak, mégis kevesebb fizetést / elismerést / bármit kapsz?
Hölgyek!
Hány alkalommal próbáltátok a párotok tudtára adni így-úgy, hogy a wc deszkát hajtsák le? Vagy hogy az inget a nap végén lehajtott ujjakkal tegyék a szennyesbe.
Urak!
Hányszor bántódott meg a feleségetek, amikor megpróbáltátok elmondani, hogy a huszonhét pár cipője, táskája, bármi mellé szerintetek nem szükséges egy huszonnyolcadik? Vagy, hogy ha a laptopot befejezte használni, tegye vissza a töltőre!
ÖN-ÉRDEK-ÉRVÉNYESÍTÉS
Divatos nevén asszertivitás. Millió helyen hallhatod, olvashatod. De mi is van mögötte? Hogyan legyünk asszertívek?
Megfelelő közlést teszünk a rendelkezésünkre álló tényekről ,gondolatainkról, szándékainkról. Miközben kifejtjük igényeinket, elismerjük a másik fél érzéseit, megélését, véleményét, aki ezáltal tovább gördül a kommunikációs folyamatban.
Térjünk csak vissza a wc-deszkás példára. Azt gondolom ez sokaknak okoz fejtörést. A könnyebb szemléltetéshez Marshall Rosenberg erőszakmentes kommunikációs modellét használom. Kedves Férfi! Tudom mennyire kényelmes számodra,hogy a mosdó használatakor bemész, intézkedsz és kijössz. A WC deszkát mindig felhajtva találom. Ez számomra azért kelt aggodalmat, mert nagyon fontos számomra a higiénia, és ez sajnos felhajtott deszkával csak részben valósul meg. Megtennéd kérlek, hogy erre odafigyelsz a jövőben és lecsukod a deszkát?
Mi is történik?
Ahelyett, hogy korholó hangnemben, vagy ironikusan odavágjuk, hogy „az magától fog lecsukódni?” vagy még agresszívebben türelmünk fogytával, hogy „hányszor mondtam ,hogy csukd le azt a k•••a a deszkát?!” az történik, hogy empátiával fordulunk a másikhoz. Aztán tényt, azaz mindenki számára, minden szemszögből ugyanúgy látszó dolgot hozunk fel, amin nem lehet fogást találni. Legfontosabb, hogy verbalizáljuk hogyan érzünk, amikor ezt tapasztaljuk, és mire van szükségünk vagy mi fontos számunkra. Majd a kérés vagy kérdés intézésével zárjuk.
A fenti mondóka max 10 másodpercet vesz igénybe, mégis örökre helyre teheti az „elkommunikálást.”
Én használom, mert működik. Hihetetlennek tűnhet. Mindamellett működik. Gyakorlással majd gondolkodni sem kell. A 10 másodperc 5-re rövidül, a kellemetlen szituáció, a veszekedés egy együttműködő párbeszéddé alakul.
A nehéz érzéseket felváltja a szeretet. A csapkodást az ölelés.
Hajrá hajrá!