Bármelyik jelentésben is gondolkodunk fontos szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy különbözőségeink tanulási szokásainkban és lehetőségeinkben is tetten érhetők. A tanulásmódszertan az emlékezet működésének szakaszait a kódolás, a tárolás és előhívás szintjein azonosítja, valamint a rövid távú és hosszú távú memória mechanizmusát elemzi. Az, hogy milyen (tan)anyagot mennyi idő alatt tudunk elsajátítani, egyénileg változó.
Most őszintén tegyük szívünkre a kezünket: Kivel nem esett még meg, hogy nekiült tanulni adott dolgozatra, vizsgára és a világért nem tudta tartani azt az időkeretet, amit az adott anyag elsajátítására szánt? Kit nem vittek mellékútra a szomszédból beszűrődő zajok vagy illatok, esetleg egy váratlan, ugyanakkor zavaró telefonhívás?
A tanulási folyamat
Hogy megteremtsük a tanuláshoz számunkra kényelmes környezetet, sikerességünk elengedhetetlen része. Van, aki a teljes csendre esküszik, mást a halk zeneszó tud kizárni a való világból, ahhoz, hogy csak ketten maradjanak: a tanuló és a tanulandó. Ebben a hermetikusan zárt világban tudunk összpontosítani, értelmezni, és az összefüggéseket memorizálni. Fókuszt kell tartanunk, és motivációt kell megfogalmaznunk magunkban, hogy az előttünk álló utat bejárjuk.
Ezen az úton is – mint oly sokszor az életben – időnként “tükörbe kell néznünk”, vagyis a folyamatban időnként tudatosan magunkra kell tekinteni, önreflexiót végezni. Ez az önvizsgálat segít beazonosítani, esetenként újratervezni azt, amiről kiderül, lehet máshogyan is, lehet célravezetőbb. Nem mindig és nem mindenkinek praktikája az asztal fölött görnyedve tanulás, és a magolás sem tud mindenkinek sikeres eszköze lenni.
Tanítványaimmal és mentoráltjaimmal folyó közös munka során többször is megtapasztaltam már, hogy csak a cél lebeg szemeik előtt, és megfeledkeznek magukról, maguk megfigyeléséről. Az eredmények tekintetében hasonlítgatják magukat másokhoz úgy, hogy különbözőségeiket kevéssé mérlegelik. Hisz így szocializálódtunk mindannyian: az eredményen van a hangsúly, nem az odavezető úton.
Az, hogy adott feladatot, gyakorlatot mennyi idő alatt fogunk fel és tudjuk önállóan újraképezni valójában tőlünk függ: mindig attól, aki a folyamatban van. Ilyen módon felfogási és tanulási sebességünk is differenciált másokéhoz képest. Fontos, hogy énképünk szerves részeként éljük ezt meg, és megfelelő eszközöket találjunk ahhoz, hogy a megszerzett tudásunkat a gyakorlatba tudjuk ültetni: legyen szó akár egy vizsgafeleletről vagy egy új munkahelyen a teendők elsajátításáról.
Saját tanulási mechanizmusunk
Azzal, hogy felismerjük és elfogadjuk saját tanulási mechanizmusunkat, új lehetőségek nyílnak meg előttünk: felszabadultabbak lehetünk. Arra koncentrálhatunk, amire szükséges, és már a tanítási folyamatban elkezdhetünk tanulni. A mondottakat, és mindazt, amit megmutatnak értelmezhetjük, kereshetjük köztük az összefüggéseket, és feltehetjük kérdéseinket a tisztábban értésünkért.
Azzal, hogy önismeretünket tanulási struktúránk tudatosításával bővítjük, nem kell többé szoronganunk egy-két vagy akár több kérdés feltevése előtt, hanem bátran feltehetjük azokat. Hiszen mi is ennek kockázata? Hogy nem-tudásunkról adunk tanúbizonyságot? Épp ellenkezőleg: az érteni-tudni vágyásunknak adunk hangot. A nap végére pedig egy újabb lépéssel vagyunk közelebb kompetenciáink és hozzáértésünk bővítéséhez.