Nem árt rendet rakni, már csak azért sem, hogy tudd, mit kérhetsz valakitől, vagy mit nyújthat neked. Szóval, vajon ki a mentor? És mit csinál? Sőt, mit nem csinál?
Nézzük meg ezt a saját példámon keresztül. Miután megszereztem a diplomám, az egyetemen kezdtem dolgozni. Az első mentoraim egyike egy régebb óta ott kutató srác volt, aki egyengette az utam, hogy könnyebben boldoguljak. Megmutatott mindent a laborban: az eszközöket, a módszereket, és a számítógépes kiértékelést, így hamarosan önállóan tudtam kísérletezni. Sőt, idővel a tanszék működésébe is bevezetett, beleértve az ott dolgozók lelkivilágát is. Ez mind-mind megkönnyítette, hogy a saját lábamra álljak.
Az egyik hobbim akkor is, most is a futás volt. Akadt mentorom ebben is, amikor kitaláltam, hogy a félmaratoni táv már könnyen megy, de még jobb lenne, ha gyorsan is menne. Egyik futócimborámmal, aki gyakorlott hosszútávfutó volt, megbeszéltük, mikor lesz a verseny, amire fel szeretnék készülni, és azt is, hetente mennyi időt szánok futásra. Majd edzéstippeket kaptam tőle néhány héten keresztül, és végül tényleg gyorsabban tudtam futni a versenyen.
Ki is a mentor?
A fenti példák tanulsága ugyanaz, mint amit némi internetes kutakodással is kideríthetsz: a mentorálás tulajdonképpen a tudás megosztásának egyik formája. Maga a mentor egy szakértő, olyan valaki, aki kimagasló tudással és jelentős tapasztalattal rendelkezik egy szakterületen, s ezt megosztja a kezdőkkel.
Új munkahelyen vagy munkakörben gyakran mentort állítanak a pályakezdők, vagy újonnan érkezők mellé, hogy beilleszkedésüket és szakmai fejlődésüket segítsék – ahogyan velem is történt. Ilyenkor a mentor részben szakmai tudást oszt meg mentoráltjával, máskor inkább a szervezeti kultúrával, kommunikációval, munkakörnyezettel kapcsolatos a közös munka. A tudás és tapasztalat megosztása hasonlóan működik, mint az iskolában, a mentori kapcsolat előnye azonban az, hogy a tanulás a tanítványra szabottabb lehet.
De miért kerül elő ez a kérdés egy olyan weboldalon, amely coachinggal foglalkozik? Miben más a mentorálás, mint a coaching? És ha más is, hol találkozhat ez a kettő?
A futós példánál maradva, a mentor olyan kihívásra – esetemben a félmaratonra – készít fel, amelyet magadnak választottál. A célt tehát te hozod, csakúgy, mint a coaching esetén. Előfordulhat persze, hogy mentorod a tapasztalatai alapján azt mondja, szerinte a célod nem megvalósítható. Például, egy hónap alatt félmaratonra felkészülni nemigen lehet, ha most állsz fel a kanapéról, és korábban semmit sem sportoltál. Ilyenkor a mentor valószínűleg azt ajánlja, hogy adj magadnak (és neki) fél évet, mert ennyi idő alatt már fel tud készíteni, ha az egészségi állapotod megfelelő.
Mi a különbség a coach-oz képest?
Lehet, hogy még mindig nem teljesen tiszta a különbség, ami azért lehetséges, mert a kétféle szerepet nem könnyű elkülöníteni. Sőt, a coaching folyamatában is megjelenhet a mentorálás, bár nem szükséges, hogy a coach mélyen ismerje azt a kérdéskört, amivel ügyfele érkezik. Ha a coach véletlenül olyan szaktudással rendelkezik, amelynek megosztását hasznosnak találja, elképzelhető, hogy rákérdez, átléphet-e mentorszerepbe.
Ez segítheti a coaching folyamatát, például azáltal, hogy ötleteket adhat, vagy láthatod, hogy ami neked nehéz, az másnak is az volt valamikor. Ami fontos, az, hogy a coach egy idő után újra visszatér eredeti szerepébe, és segít, hogy tovább kutakodj a saját megoldásod után, hiszen az az érdekes, te mit tudsz elképzelni, te mit fogsz tenni, nem pedig az, hogy ő hogyan oldott meg egy hasonló helyzetet valamikor.
Mentor és coach szerep a gyakorlatban
Egyszer felkeresett valaki, hogy támogassam egy 200 kilométeres verseny lefutásában, mert tart attól, hogy ezen a távon adódhatnak olyan nehéz helyzetek, amelyekkel korábban nem szembesült és szeretne erre előzetesen felkészülni. Először tisztáztuk, hogy valóban ez a célja, a cél elérhető, és mindent megtett és megtesz a cél teljesítése érdekében a felkészülés során.
Amikor kérdésemre ügyfelem felsorolta, mik lesznek szerinte a fő nehézségek a versenyen, eljött az a pont, amikor felajánlottam, hogy segítek eligazodni a mentális tréning módszerei között, mivel olyan coach és futó vagyok, aki jógát, meditációt, mindfulnesst oktat. Mivel igent mondott, együtt kipróbáltunk néhány gyakorlatot, amelyek lehetővé teszik a koncentráció megtartását verseny közben, és azt ajánlottam, kísérletezzen ezekkel, keresse meg, melyik módszer válik be.
Utána áttértünk arra, mi az, ami segítheti, hogy motivált maradjon, miközben egyre fáradtabban fut. Ekkor ismét azt választottuk, hogy mentorként viselkedem és – amellett, hogy megismerem, pontosan mitől tart és milyen ötletei vannak a megoldásra -, én is mutatok néhány lehetőséget.
Később eljutottunk arra a pontra, ahol már nem rendelkezem elegendő tudással – ez a sporttáplálkozás. Ekkor coach szerepben maradtam és arról kérdeztem, hogyan tervezi az evést és ivást verseny közben, számít-e nehézségekre, és milyen ötletei vannak, hogy ezeket elkerülje. Saját tapasztalatokat nem osztottam meg, mert bár én is teljesítettem hasonló távokat, a sporttáplálkozásba nem ástam bele magam (azt ettem, ami a frissítőpontokon elérhető volt).
Összefoglalva a fentieket: ha elkezdenél mozogni, és arra vagy kíváncsi, hogy a futás neked való-e, vagy valami más sportot válassz, egy coach könnyebben tud támogatást nyújtani. Ha viszont már futsz egy ideje, és az érdekel, hogyan fuss le eredményesen egy versenyt, inkább mentorra (vagy futóedzőre) van szükséged.