Igen. Jól látod. A nő a teremtés koronája. Szerintem. Nem azért, mert magam is nőnek születtem, hanem azért, mert az én utam is hosszú volt idáig. Idáig, amíg eljutottam. Addig, hogy szeressem magam annyira, amennyire csak lehet.

„Túlságosan régóta csinálom már ugyanazt. Változtatnék, de hogyan?” Sokat beszélgetek emberekkel a választásaikról, és gyakran eljön az „igen, de…” pont, amikor elkezdik megindokolni, miért lehetetlen változtatni. Mit lehet tenni ilyenkor?

Hogyan tud egy újfajta tudás, megvilágítás megváltoztatni mindent? Saját megélésemen és egyszerű példámon keresztül szeretném megmutatni neked mindezt.

Izgatottságot érzel mert fejlődni szeretnél? – Mit indít el benned ez a mondat? Lehet csak annyit ,hogy fura… vagy bármit, amire én nem is gondolnék. Nekem azt üzeni valaki rám figyel, nem ítélkezik, nem diagnosztizál, kapcsolódik az érzéseimhez és szükségleteimhez.

Csak a felnőtt, dolgozó embereknek vannak elakadásaik? Csak ők jogosultak arra, hogy válaszút előtt állva mérlegeljenek, zavarodottnak, tehetetlennek, túlterheltnek érezzék magukat? Kétségbeesettek, útvesztettek csak ők lehetnek? Nem.

Neked volt már mentorod? Nekem többen is, bár akkoriban nem tudtam, hogy ők az én mentoraim. Egyszerűen nem használtam, nem használtuk akkoriban ezt a szót – viszont ma már igen. Sőt, sokszor keverednek is a következő fogalmak: tanácsadó, coach, mentor…